Szent Bernát (1090-1153) a ciszterci Clairvaux apátja, a tizenkettedik század egyik legkiemelkedőbb személyisége, s talán túlzás nélkül az egyész nyugati, középkori, latin nyelvű szerzetesi irodalom legnépszerűbb írója.
Megtérés, az előrehaladás lépcsői, gőg és alázat: a keresztény aszketikus irodalom eme központi témái kerülnek elő ebben a kis kötetben. Az Istent kereső ember nem kisebbre vállalkozik, mint hogy felfelé, a földről az ég felé induljon. A keresztény embernek azonban fel kell fedeznie, hogy ha felfelé vágyik, paradox módon lefelé kell elindulnia. Az Istennel való találkozás, az imádság csúcsai felé vezető út a test gyengeségén és a belső ember mélységein keresztül vezet. A Krisztust követő ember útján tehát a fel és a le irányai megfordulnak, ami csak az emberi gondolkodásmód megváltoztatásával, valódi megtéréssel valósulhat meg.
