A kötet a lélektan egyik izgalmas területébe, a környezetpszichológiába nyújt betekintést. A környezetpszichológia jellegzetesen sokgyökerû és sokféle szakmai kötődéssel bíró, transzdiszciplináris (több tudományon átívelő) tudományterület. Célja – mint a lélektannak általában – az emberi viselkedés megértése.
A környezetpszichológia azonban abból a nézőpontból közelít az emberhez, hogy a fizikai környezet az ember egyenrangú társa,partnere, amely a belső, lélektani folyamatokkal együtt, azokkal kölcsönhatásban(tranzakcióban) vesz részt a viselkedés folyamatában. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy ebből a pszichológiai szempontból szokatlan kiindulásból számos lélektani természetû kérdést tegyünk fel az épített/tárgyi és a természeti környezetben megnyilvánuló emberrel kapcsolatban. Ezek a kérdések pszichológiai eszközökkel (legalábbis nagyrészt) meg is válaszolhatók, „mindössze” az ember–környezet tranzakciót kell mind elméleti, mind gyakorlati szempontból komolyan vennünk.
Az Olvasó egy tanulmánykötetet tart a kezében. A könyv a környezetpszichológia történetét és néhány jellegzetes területét (tárgyak,helykötődés és – identitás, otthon, oktatásnevelés helyszínei, kikapcsolódási színterek: játszótér, állatkert, valamint a környezetpszichológia és az építészet lehetséges kapcsolódási pontjai) tekinti át, sok utalással a tudományterület hazai fejlődésére.
Dúll Andrea környezetpszichológus. A BME Szociológiai és Kommunikáció Tanszék docense. A Magyar Pszichológiai Társaság Környezetpszichológiai Szekciójának alapító elnöke.A környezetpszichológia hazai meghonosítója. Főbb kutatási területei: az épített környezet pszichológiája,lélektanilag kitüntetett helyek, otthoni és otthonpótló környezetek,környezeti kommunikáció.
