Túrapara Csak ma

Are Kalvo képeslapra illő hegyek között nőtt fel Nyugat-Norvégiában, mégsem lett a természet szerelmese. Beköltözött a fővárosba, és vissza se nézett. Nem is volt ezzel semmi probléma egészen addig, amíg a barátai el nem kezdtek felszívódni… Ugyanis elragadta őket a természet! Jó embereket. Okos embereket. Vicces embereket, akik korábban bármikor szívesen mentek Aréval kocsmázni. Erre most minden hétvégén túrázni meg síelni járnak. Korán kelnek, lefotózzák magukat, amint egy hegy tetején állva az ég felé nyújtják a karjukat, a képet kiteszik a Facebookra vagy az Instára, és ilyeneket írnak mellé (egy csöppnyi irónia nélkül): „A hegyen a csend semmi másra nem hasonlít.” Kalvo – mivel mindig számol azzal, hogy esetleg ő tévedhet – elhatározza, hogy megfejti, mi olyan nagy pláne a túrázásban. Tényleg érdemes minden más szórakozást feladni és a város meghitt fényeit egy világvégi, nyirkos hüttére cserélni, aminek Szúnyogszállás a neve? Fogja hát magát, vásárol egy rakás nevetségesen drága túracuccot, és elindul a vadonba. Vajon megadja magát a természet vonzerejének? Vagy inkább megkeresi odakint a régi barátait, hazarángatja őket, aztán együtt elmennek valahová, ahol meleg van, és sört is csapolnak?