Az istentisztelet, a liturgia: kultusz, amely a szó eredeti értelmében „művel, alakít”. Műveli a transzcendens és az immanens közötti kapcsolatot, művel a közösség személyköi kapsolatait, és végeredményben – ezekkel összefüggésben – műveli magát a kultuszban részt vevő egyént is. A liturgia a maga intenzitásával, a hétköznapoktól elválaszottt terével és idejével így nem más, mint a „személyiség érlelő kohóinak” egyike. Megjelenített dráma, amely egy átalakított világban, átalakított nyelv és jelkészlet által – átalakított embereket szül. Kötetünk szerzői, akik különböző felekezetekből érkezett kutatók (ortodoxok, római és görög katolikusok, reformátusok és evangélikusok) a vallásos létezésnek ezt a kiemelkedő aspektusát, a liturgikus dimenziót vizsgálják, s láttatják azt, ami a kereszténységet – az egyes felekezetek sajátosságain túl – összeköt(het)i az ünneplésben.
