Spinoza (1632–1677) filozófiai fő műve, a posztumusz kiadott Etika ahagyományos és a radikálisan új gondolkodásmód egyedülálló ötvözete.Szisztematikus elméleti mű, de a mindennapi élet éleslátó analízise is, melyelőkészíti mind a Teológiai-politikai tanulmányt, mind a Politikai tanulmányt.A negyedik rész végén maga Spinoza így foglalja össze, hogy „milyenhaszonnal jár ennek az elméletnek ismerete a gyakorlati életben:Először arra tanít, hogy mi csupán Isten intésére cselekszünk, az istenitermészet részesei vagyunk, mégpedig annál inkább, minél tökéletesebbcselekedeteket viszünk véghez, s minél jobban és jobban ismerjük megértelmünkkel Istent. Előidézi a lélek megnyugvását, megtanít arra, miben áll legfőbb boldogságunk:egyedül Isten ismeretében. Ez késztet bennünket arra, hogy csak azt cselekedjük, amit a szeretet éskötelességérzet sugall. Eltávolodnak az erény igaz értékelésétől azok, akik azt várják, hogy erényükért és jócselekedeteikért Isten őket a legfőbb jutalmakkal fogja kitüntetni, mintha az erény és Isten szolgálata már önmagában is nem épp maga volna a boldogság és a legfőbb szabadság.
Másodszor arra tanít, hogyan kell viselkednünk a sors változásai közepette. Arra tanít, hogy a sorsmindkét arcát nyugodt lélekkel várjuk és viseljük el, hiszen minden Isten örök határozatából következik ugyanazzal a szükségszerűséggel, amellyel a háromszög lényegéből következik, hogy szögeinek összege egyenlő két derékszöggel.Harmadszor azt tanítja, hogy senkit se gyűlöljünk, ne vessünk meg, ne gúnyoljunk, senkire neharagudjunk, és senkit ne irigyeljünk. Mindenki elégedjék meg azzal, amije van, segítsen felebarátján, nem könyörületességből, részrehajlásból, sem pedig babonából, hanem egyedül az észtől vezetve, ahogyan az idő és a körülmények megkövetelik.Negyedszer hasznára van az állami közösségnek, amennyiben arra tanít, hogyan kell a polgárokatkormányozni és vezetni, úgy, hogy ne szolgaságban éljenek, hanem szabadon cselekedjék a legjobbat.”
Fordította: Boros Gábor
