A pécsi egyetem Néprajz tanszékén indult kiadványsorozat harmadik kötetében megjelent tanulmányok többsége ezúttal a közösség és identitás fogalmi rendszerét, meghatározóit, összetevőit és szimbolikus rendszereit vizsgálja. A folklorisztika és antropológia különböző részdiszciplináinak szemszögéből írott cikkek sorában a közösségfogalom változását végigkövető tudománytörténeti tanulmány éppúgy helyet kap, mint európai és ázsiai esettanulmányok a vaszjugáni hantik, a vietnami brú nép, vagy a sienai contradák társadalmáról. A 20. századi magyarságot egy vegetariánus csoport képviseli, továbbá a székelyföldi Máréfalva társadalma, a helyi boszorkányság elemzésével. A tánc közösségi és individuális formáit vizsgáló cikk egész Európa középkori-újkori tánctörténetén végigtekint. Négy szerző történeti forrásokat vizsgál: boszorkány- és házasságtörési perekből, illetve bábaösszeírásokból rekonstruálja a 18. századi falusi társadalmak egy-egy eleddig ismeretlen vonatkozását; és megjelenik a kötetben egy házasságkötéssel kapcsolatos 18. századi forrást vizsgáló tanulmány is.
A kötet a tanszék körül csoportosuló kutatógárda munkásságán alapszik, a tíz éves tanszéket mint formálódó tudományos műhelyt szeretné bemutatni. A szerzők néhánya mint Andrásfalvy Bertalan, Vargyas Gábor, Nagy Zoltán a tanszék tanára, Tóth G. Péter veszprémi múzeológus, egyben volt pécsi diák, Csekő Csilla, Túri Zsuzsanna ugyancsak a pécsi Néprajz Tanszék hallgatói voltak. A boszorkányságról író szerzők távolabbról érkeztek: Gagyi József csíkszeredai antropológus, Szoboszlay György nyíregyházi, Németh Ildikó soproni és Krász Lilla pesti történészek a boszorkánypereket feltáró és feldolgozó műhelyben működtek hosszasan vagy alkalomszerűen együtt a tanszék embereivel.
