A Jelenlét vonzásában.Szent Ambrus Izsákról és a lélekről. Bevezető, fordítás és kommentár Legnépszerűbb

Szent Ambrus (kb. 330 – 397) szeretné elérni, hogy olvasója ugyanúgy személyesen találkozzék Isten Igéjével, ahogyan Rebekka találkozott Izsákkal, és ahogyan az Énekek éneke menyasszonya találkozott és egybekelt vőlegényével. A Szentírás megértése azt jelenti, hogy Isten Igéje közvetlenül „kiárad” az olvasóra, az Írást olvasva tehát ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amelyben az Énekek Éneke menyasszonya.
Ahogyan a menyasszony keresi a vőlegényt, úgy keressük a szövegek végső Értelmét, s éppen úgy vágyakozunk a megértésben egyesülni az Igével, ahogyan a menyasszony vágyakozik arra, hogy vőlegénye bevezesse hálókamrája mélyére. Az Énekek éneke – mint részben az egész –maga a Szentírás, e szöveg megértése tehát a megértés megértése. Aki a könyv magyarázatára vállalkozik, mint Milánó püspöke, az a misztériumba beavató főpap, hiszen azt ígéri hallgatóságának, hogy elvezeti annak a tevékenységnek a legmélyére, amelyet a Szentírás olvasásakor/hallgatásakor végez, s amely a szöveg megértésében megvalósul: meglátja Isten Igéjét.