Magyarországon az „alkoholista” és a „drogos” súlyosan megbélyegző szavak. Ez a stigmatizáció rontja a segítségkérés esélyeit, végső soron a gyógyulás lehetőségét. Ezért fontos megismernünk minden olyan lehetőséget, ami javítja a szenvedélybetegek életminőségét. A felépülési szemlélet a gyógyítás és gyógyulás, a beteg-betegség fogalmak újraértelmezését jelenti.
Nagy Zsolt a felépülési mozgalmakban résztvevők élettörténeti elbeszéléseit, „tanulságos történeteit” tárja elénk. A könyv olvasása során megértjük, milyen tényezők hatására dönt valaki, hogy az „aktív függőségből a józanodás világába” lépjen. Segítenek-e ebben a felépülési narratívák és mi a szerepe a felépülők közösségének? A szerző bemutatja a józanságmunka szerepét a felépülésben és ehhez kapcsolódóan a józanodók értékrendjét.
A holisztikus kiindulás és a biopszichoszociális szemlélet fontos elemévé válik a felépülés, a keresztmetszeti állapot helyett az élettörténeti megközelítés.
A könyv mind az addiktológiai praxis, mind pedig a függőségekkel kapcsolatos közpolitikák szempontjából lényeges.
